A ki nem mondott 2 - A hiszti

A ki nem mondott: 2. rész

A ki nem mondott következő része: a hiszti. Az örök, megunhatatlan, már nem tudsz mit csinálni gyerek hiszti. Manapság elég sok hisztiben volt részem, hála az én amúgy iszonyatosan értelmes, szuper okos fimnak. Egyszerűen nem tudod minek betudni, hogy miért csinálják ezt a gyerekeink. Igen, mi felnőttek is tudunk hisztizni bármin (és nem csak a női társaimról van ám szó… nem, nem.. a férjem, főleg, ha egy kicsit beteg, vége a világnak, ezt nem fogja túlélni, az értelmes kommunikációt messzire elkerülő felnőtt, korához mérten már bőven érett férfi is eltudja vinni az Év Hisztise díjat).

Én alapjaiban egy empatikus embernek tartom magam. Mielőtt ítélkeznék, megpróbálok  a másik ember fejével gondolkodni, az ő szemével látni a világot (már amennyire ez lehetséges, hisz vannak olyan drasztikus/tragikus emberi cselekedetek, amiket már a józan paraszti ész sem tud elfogadni). Nem azt mondom, hogy eseti jelleggel nem ítélkezem elsőre, de igyekszem eme hibámat korrigálni (és még mennyi van, amivel foglakozni kell).

Amikor az én szeretett fiam elkezd hisztizni, egyszerűen nem tudom megérteni: Ezt most miért csinálja? Jó, soroljuk végig, hogy mik lehetnek azok a nagy, eget rengető okok:

1. össze omlott a legó vár: na bumm. Nyílván, nekünk felnőtteknek már ez semmiség, de nekik, akik most ismerkednek a nagyvilággal (és őszintén, mi felnőttek is folyamatosan azt tesszük, hisz holtig tanul az ember), ezért neki egy kudarc élmény. Amit nem értek meg (és ebben is nekem kell fejlődnöm): már annyiszor elmondtam neki, meg is értettem vele, ő is tudja, hogy ha elrontunk valamit, abban az a jó, előröl lehet kezdeni. De az első reakció az értelmetlen, artikulátlan, krokodilkönnyeket ejtő, torka szakadt, fület nem kímélő hiszti (jó, ezeket nem mindig egyszerre adja ki magából a fiam, van, mikor a hiszti egy kicsit visszafogottabb). És csodálkoznak az apukák, mikor hazaérnek, hogy Anya megint egy kicsit feszültebb. Naná: ha olyan közegben vagy az időd nagy részében, ahol az értelmi intelligenciád meredek zuhanásban van, és az a maradék, amit gyermeked tanítására fordítasz is egy hisztiző gyereknél landol, egy kicsit tele lesz a hócipőd.

2. a másik nagy mumus: nem kapta meg, amit szeretett volna. Ha te anya vagy, akkor egy szóból tudni fogod, mit szeretnék most kifejteni: BOLT. Bizony, bizony. Szerencsére, nálam 2* játszotta el az én szeretett gyermekem a bolti hisztit. Azt, amikor be kell menni a gyerekkel ételt venni az asztalra. BE KELL, mert a szögre nem akaszthatod, és közben azon reménykedsz, hogy most csak egy kicsit anya kedvéért jó lesz, mert te vagy a világ legjobb anyukája, és tudod magadról, hogy te tudatosan neveled a gyereked és ő ezért tekintettel lesz rád: Felejtsd el! Nagy ívben trottyant a pelusába.

Bementek, célirányosan viszed a gyereked a már előre leírt listád minél hamarabbi letudása érdekében, meg vagy mindennel, és oda álltok a kasszához. Ahhoz a kasszához, ami még a legeldugottabb faluban is tele van tömve csokival, cukorkával, minden olyannal, amit nem szeretnél adni a gyerekednek, mert tudod, hogy mi van akkor, ha a gyerek túl sok cukrot tolt le a torkán. Ráadásul olyan szuperül kitalálták a nagyok odafent, hogy pont szemmagasságban vannak a gyerekkel.

ÉS akkor kezdődik: Anya, én ilyet szeretnék.

Anya: nem.

Gyerek: De anya, én ilyet szeretnék (jobbik esetben a szeretnék szót használja, nálunk az akarok szó messziről elkerülendő: akarni a wc-n kell).

Mire Anya: kérlek hagyd abba, most nincs rá szükséged, otthon is van egy rakat csokid (na nem miattad, aki ugye szuper anya lévén nem veszel a gyerekednek ezer számra csokit és szénhidrát társait, te csak óvattal, hanem a nagyik és papik, akiknek már ugye gyerekneveléssel nem kell foglalkozniuk, hisz arra ott vagy te, nekik már csak az unokakényeztetés jut. ).

Gyerek: OOOÁÁÁÁÁÉÉÉÉÉ és társai. A kommunikáció értelmi megnyilvánulása, melyet a társadalmunk oly szívélyesen tud fogadni: A tokra szakadt hiszti, üvöltés. ÉS akkor most kettő lehetőséged van: 

- Jól van, tessék, itt van, csak hagyd abba. A legegyszerűbb megoldás, a rapid megoldás, mellyel te és a közvetlen környezeted gyilkos tekintete átvált egy nyugalmi állapotba. Juhé: mindenki boldog (ezzel szerintem az a baj, hogy hosszú távon megfog mutatkozni a gyereknél a hisztivel mindent elérek ördögi oldala, és akkor már tudatosan ki is fogja használni).

- A másik lehetőség: LESZ@ROD. No, én azt tettem. Had üvöltsön. Nem engem éget (no persze, azt azért tudjuk, hogy a társadalom rögtön rád mutogat, hogy miért nem hallgattatom el azt a gyereket, tutira szar anya vagyok, mert nem tudom lecsillapítani stb, ha meg az első lehetőséggel élek, akkor is lehetnek olyan emberek, akik szerint ők sokkal jobb szülők, mint bárki más, de tőlem tutira). Ezért ne foglalkozz azzal, ki mit mond: nem mindenkinek kell megfelelni, csak is saját magadnak.

De kanyarodjunk vissza: szóval üvöltsön csak. Én meg halál nyugodtan ott álltam mellette, kifizettem az ételt, kézen fogva hazamentünk (az utcán is szemrebbenés nélkül folytatta tovább), hazaértünk, és akkor elmondtam neki, hogy megértem őt (persze nem, mert ahogy fentebb írtam, ez a hiszti egy örök rejtély), elfogadom az érzéseit, de neki meg anya érzéseit kell elfogadni, ezért mehet be a szobájába (még hangosabb övültés) és gondolkodjon el, hogy is viselkedett. Nyílván egy még épp alig két lábon álló gyerektől nem várhatunk csodát, de az alapelvek gyakorlása és betartatása már az első naptól szem előtt kell tartani. Amikor az első ilyen nyilvános hiszti megtörtént, olyan 3 éves lehetett, tehát a bíróságon nem állná meg a helyét: De bíró úr, én még kisbaba voltam.

Még tudnám sorolni, milyen olyan helyzet alakulhat ki, amire a gyerekek létjogosultságot érzenek az érzelmeik drasztikus megnyilvánulására, de nem is kell szülőnek lenni, elég, ha csak a szomszédod bal lábbal kel fel, és máris jobban indul a reggeled.

Összességében nem lettem előrébb a gyermek hiszti hatékony, ahogy a nagy könyvben meg van írva módszer elsajátításában, de ahány gyerek, annyi szokás, így nem is biztos, hogy van rá egy örök útmutatás. Ettől függetlenül hiszek az értelmes, közösséget építő kommunikációban, így ha van egy jó tippet, tapasztalatod akkor ne tartsd magadban. Ha pedig te is abba az egyre jobban bűvölő csoportba tartozol, ahol az anyukák néha (vagy kicsit sűrűbben) beveszik a lesz@rom tablettát, és nem tudod a boldog, kiegyensúlyozott, meghitt családi idill titkos receptjét, akkor üdv a klubban J

Ne feledd: nem vagy egyedül.